|
Tisztább Termelés a vállalati energiagazdálkodásban Alapok és előzmények A Tisztább Termelés Magyarországi Központja és az ENSZ környezetvédelmi világszervezete, a UNEP, 2002 márciusában álltapodott meg a három éves "Promoting Industrial Energy Efficiency through a Cleaner Production/Environmental Management System Framework" elnevezésű nemzetközi program hazai megvalósítására vonatkozólag.
Célok és célcsoportok A TTMK várakozásai a CP-EE Projekt eredményeivel kapcsolatosan az alábbiak voltak:
Megvalósítás A program két ütemben zajlott, melyekre vonatkozólag külön megállapodások születtek a UNEP és a TTMK között. Az első lépcsőben történt meg a CP-EE módszertani ajánlás (CP-EE Core Manual) magyar nyelvre fordítása, illetve adaptálása, az így előállt metodika képezte ugyanis a későbbi auditok alapját. Az első ütemre jelentkező szervezetek közül, 2003 nyaráig 7 vállalat felülvizsgálatát bonyolította le a Központ. A veszteségfeltáró auditok eredményei zárótanulmányokba foglalva kerültek átadásra a részt vevő szervezetek felelős munkatársai számára. Az átadás konzultáció keretében történt, melynek során megvitatásra kerültek az egyes észrevételek, javaslatok. A második ütemben 8 további felmérés történt, a korábbiakkal egyező gyakorlat szerint. A TTMK igyekezett úgy megválasztani a célcsoportot, hogy lehetőség szerint, minél több iparág képviseltethesse magát a projektben. Ez több szempontból is jó döntésnek bizonyult, bár eleinte úgy tűnt, hogy ellentmondásban van a UNEP eredeti elgondolásaival, amelyek szinte kizárólag a gyártó/feldolgozó szektorokra szorítkoztak. Figyelembe véve azonban, hogy hazánk nemzetgazdaságát nem feltétlenül ezek a vállalatok reprezentálják, és hogy a szolgáltató, vagy éppen az intézményi oldal legalább olyan komoly problémákkal küzd, mint az ipari létesítmények, a TTMK kiterjesztette a résztvevők körét ezekre a szervezetekre is. Így állt össze tehát a "statisztikai alapsokaságból" az a minta, amely többé-kevésbé jól - a szigorúan "iparcentrikus" megfontolásnál minden esetre pontosabban - közelíti a hazai helyzetet. A projekthez önkéntesen csatlakozott vállalatokat, illetve az átvizsgált létesítményeket az alábbi táblázat mutatja be:
Eredmények A fenti partnereknél folytatott dokumentumelemzések, bejárások, megfigyelések és mérések eredményeképpen előállt ismeretanyagra alapozva a TTMK szakemberei, megbízott szakértőkkel karöltve, összesen 42 CP-EE opciót dolgoztak ki, amelyek közül a cikk megjelenésének időpontjáig 15 valósult meg. A feltárt veszteségek egy része az energiavételezés oldalán, más részük az elosztóhálózatokon, míg egy jelentős hányaduk a felhasználás során jelentkezett, és jobbára a berendezések műszaki állapotára, és/vagy az üzemeltetés körülményeire volt visszavezethető. A veszteségek kiküszöbölésére tett javaslatok közül 6 ún. gondos bánásmód opció volt, azaz nem igényelt pótlólagos beruházást, a felhasználói szokások ésszerű módosításával megvalósíthatónak bizonyult. Ezeknek az alternatíváknak a kivitelezése részben management-oldali beavatkozást, részben pedig egyszerű gépbeállítást igényelt. További 11 javaslat vonatkozott a szabályozástechnika korszerűsítésére, illetve a mérések és vezérlések optimalizálására. Ezek az intézkedések - szemben a fentiekkel - már nem "ingyenesek", de még mindig az alacsonyabb költségszintű lehetőségek közé tartoznak. Természetesen egy olyan komplex, mérő-elemző-vezérlő hálózat kiépítése, amely képes az egyes folyamatok, energetikai alrendszerek automatikus szabályzására, adott esetben távfelügyeletére, nem olcsó beruházás, de a projekt során feltárt hiányosságok - egy-két kivételtől eltekintve - nem is indokolták ilyen bonyolultsági szintet képviselő hálózatok létesítését. A már meglévő szabályozók elégtelenségeinek kiküszöbölése az esetek többségében elegendő volt, nem rótt különösebb terhet a létesítmény üzemeltetőjére, a számított megtérülés pedig éven belülinek mutatkozott. A legtöbb észrevétel a termelő és kiszolgáló berendezések módosítására, javítására vagy éppen cseréjére vonatkozott. Összesen 18 olyan, az energiagazdálkodást közvetlenül befolyásoló hiányosság került az auditorok látóterébe, amelyek a fogyasztói oldalon eszközölt kisebb-nagyobb léptékű műszaki beavatkozással elháríthatók. Ide - az esetek többségében - olyan egyszerűbb javaslatok tartoztak, mint például a nagyfrekvenciás, elektronikus fénycsőgyújtó előtétek installálása, vagy a kompresszorhűtő levegő elvezetésére és hasznosítására szolgáló zsaluzat kiépítése, de akadtak szép számmal komplett gépbeszerzést, vagy átfogó rekonstrukciót igénylő problémák is. A technológiák és berendezések módosítását, vagy éppen kiváltását célzó beavatkozások gyakran rendkívül költségérzékeny megoldások, ezért az ezekre vonatkozó beruházási döntések általában sokáig váratnak magukra. A költségérzékenység azonban - ezt a projekt tapasztalatai is alátámasztották - nem feltétlenül a bekerülési költségek és a megtérülési mutatók terén, hanem igen gyakran egyszerű, de sajnos áthághatatlan termelésszervezési törvényszerűségekben mutatkozik meg: egy nagy tehetetlenségű ipari termelőrendszert ugyanis nem lehet egyik pillanatról a másikra, kvázi "fájdalommentesen" leállítani, ha ez mégis elkerülhetetlenné válik, az elmaradt haszon messze felülmúlhatja a beruházás összes költségét. A fentiek alapján nem meglepő, hogy ezek közül az opciók közül eddig csak kevés valósult meg a résztvevő vállalatoknál. A fennmaradó 7 javaslat egy része az anyaghelyettesítés, más része pedig az újrahasznosítás/újrahasználat kategóriákba tartozott. Az energiafogyasztó technológiák esetében ezek az - inkább anyagforgalmi jelenségekre alkalmazott - fogalmak némi magyarázatra szorulnak. Az előbbi területre tartozó opciókat ez esetben az energiahordozók kiváltására irányuló javaslatként kell értelmezni, míg a hasznosítási opciók túlnyomó többsége a különböző hulladékhők "újrahasználatát" célozza. A projekt során feltárt hiányosságok maradéktalan kiküszöbölésével összesen 4.557.830 kWh villamos energia megtakarítást lehet elérni éves viszonylatban, ez az érték tekintendő a javaslatokban rejlő elméleti potenciálnak. Ugyanez a helyzet 42 opcióra számított kb. 86.913.800 MJ/év (2 556 300 m3 földgázzal egyenértékű) hőenergia mennyiséggel, amelyet szintén teoretikus viszonyszámként kell kezelni. A megtakarítások mértéke - praktikus szempontokat mérlegelve - csak a már megvalósult beruházásokra, illetve pénzügyi ráfordítást nem igénylő beavatkozásokra vonatkoztatva került kiszámításra. Ez alapján a 15 résztvevő szervezetnél összesen 385 612 USD megtakarítást lehetett elérni, szembeállítva a javasolt beruházásokhoz szükséges 2 061 195 USD ráfordítással. Jogosnak tűnik az igény, hogy projektszinten mérni lehessen az átlagos megtérülési időt (ez az érték a számítások szerint hozzávetőleg 5,4 évnek adódik), ki kell azonban hangsúlyozni, hogy a kapott indikátor csakis projekten belüli összehasonlításokra alkalmas. Az energetikai rendszereket érintő beruházások esetében ugyanis a gazdaságossági mutatók rendkívül tág határok között mozognak, egészen a berendezés élettartamával összemérhető 20-30 évtől (pl. egyes szoláris használati melegvíz előállító rendszerek) az azonnali megtérülésig (pl. az égéslevegő arányának pontos beszabályozása a kazánoknál). Ezen a helyen kell nyomatékot adni a környezeti szempontból legrelevánsabb indikátornak, az éves szinten elérhető üvegház-gáz kibocsátás csökkenésnek is. Az azonosított veszteséghelyeken évente 6554,8 t CO2 ekvivalens GHG "szökik" a légkörbe, amely mennyiség egyben az elméleti emissziócsökkentési potenciált is kijelöli a vállalatok oldalán. Az eddig megvalósított intézkedések következtében ennek az elméleti értéknek több mint fele - 3863 t/év CO2 eq. - már nem terheli az atmoszférát, amely eredményt, mint a projekt közvetlen környezeti hasznát könyvelhetjük el. A projekt eredményeképpen elkészült letölthető anyagok:
| |||||||||||||||||||||||||||||